Modern rokonaival ellentétben az ősi teremtménynek hosszú farka volt, amely a kutatók szerint a környezete érzékelésére szolgálhatott. Az állat a pókokat, skorpiókat, kullancsféléket és atkákat magába foglaló pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozott - írta a BBC News.

A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban publikált tanulmány szerint a kutatók a Chimerarachne yingi nevet adták az ősi pókszabásúnak a görög mitológiából ismert hibrid teremtmény, a kiméra után. A szakemberek összesen négy példányt fedeztek fel krétakori borostyánkövekbe ragadva. Mindegyik állat nagyjából 2,5 milliméter hosszú, és a farkuk még plusz 3 milliméter.

A Kansasi Egyetem kutatója, Paul Selden szerint a Chimerarachne yingi képes volt pókselymet termelni a fonószemölcsei révén, ám valószínűleg nem szőtt hálót a bogarak csapdába ejtése céljából. A tudósok szerint ugyanakkor az apró élőlény a pókokhoz hasonlóan húsevő lehetett és rovarokkal táplálkozhatott.

Nem sok mindent tudni az apró élőlény mindennapjairól, de mivel folyékony gyanta okozta a vesztét, a kutatók arra következtettek, hogy a fák törzsén, azok közelében, a fakéreg alatt, vagy a fákon lévő mohákban élhetett.

Selden és kollégái korábban már beszámoltak egy ugyancsak farokkal rendelkező pókszabásúról, amelynek azonban nem voltak fonószemölcsei. A nagyjából 380 millió évvel ezelőtti devon időszakból és a 290 millió évvel ezelőtti perm időszakból származó régebbi fosszíliák képezték az alapját a pókszabásúak egy újonnan azonosított kihalt rendjének, a modern pókokhoz vezető Uraraneidáknak. A Chimerarachne yingi különlegességét az adja, hogy valahol a fonószemölccsel még nem rendelkező ősi pókszabásúak és a faroktól már megvált modern pókok között helyezkedik el.

Selden szerint távol eső élőhelyéből és apró termetéből kifolyólag lehetséges, hogy az ősi teremtmény farokkal rendelkező leszármazottai még ma is élnek Mianmarban.

A borostyánkövekben szinte tökéletes állapotban megőrzött apró állatok és növények lenyűgöző bepillantást nyújtanak a múltba. Tavaly a valaha talált legrégebbi ép gombamaradványokat, az eddigi legteljesebb madárfióka-fosszíliát és egy Drakuláról elnevezett, mára kihalt kullancsfajt fedeztek fel a kutatók 99 millió éves mianmari borostyánkövekben és még egy százmillió évvel ezelőtti udvarlási jelenetre is rábukkantak: három kis szitakötő hímre épp a kiszemelt nőstény kegyeiért való küzdelem közepette cseppent rá a gyanta.