Június 4-én a dél-komáromiakkal együtt, ágyúdörgéssel, harangzúgással, őrtűz- és mécsesgyújtással, versfolyammal, emléktábla-avatással és magvas gondolatokat tartalmazó beszédekkel idézték fel a száz évvel ezelőtt történteket

Délután a dél-komáromi Monostori Erőd bejáratánál az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Egyesület. valamint az Endresz Csoport 100 év – 100 ágyúlövés című eseményén „az elcsatolt területekért és az ott élő emberekért“ szólt a határon is áthallatszó ágyúdörgés.
Majd a dél-komáromi városi hivatal által az Erzsébet-híd dél-komáromi hídfője közelében található Trianon-emlékharangnál megtartott Trianon 100 című közös megemlékezésen erősítettük együvétartozásunkat. Molnár Attila, Dél-Komárom polgárnestere felolvasta a Keresztény Értelmségiek Szövetségének trianoni közleményét.

Június 4-én Kárpát-medence-szerte felzúgnak a harangok, emlékeztetve egy olyan százéves traumára, melyre a hét országba szétszakított Kárpát-medencei magyarság a mai napig nem talált gyógyírt“
- szögezte le.

„Trianon a nemzeti emlékezet olyan fordulópontja, melyben a Nagy Háború utójátékaként minden magyar család ismételten súlyos veszteségeket szenvedett. De tény, hogy egy ilyen trauma feldolgozásához, a gyógyuláshoz hosszú gyászmunka szükséges, melyre ez az évforduló is lehetőséget biztosít számunkra.
Nekünk, akik érezzük, hogy a „Hazádnak rendületlenül” határoktól függetlenül a magyarság szívébe van írva. Akik megtapasztaltuk, hogy bár „Áldjon vagy verjen sors keze”, saját erőfeszítéseink nélkül akkor sem lehet a szétszakítottság érzését áthidalni. Akik hisszük, hogy „annyi balszerencse közt, / oly sok viszály után” is Jézus Krisztusban mindannyian összetartozunk. Mert „Még jőni kell, még jőni fog” a kor, amelyben a hit erejével sikerül feldolgozni a trianoni traumát. És tudjuk, hogy száz év sebeit nem vagyunk képesek magunk begyógyítani, ehhez az Isten megújító ereje is kell“ - hangzott el.

Majd arra szólított fel, hogy előre tekintsünk: „soha nem feledve, mindig emlékezve leszünk csak képesek saját magyar közösségünkben a megújulásra, a Kárpát-medencei jövőnk közös tervezésére, ahogy a keresztény ember gyászmunkája is nyugvópontra jut a feltámadás hitében.

Az igazságtalanság, a magunkra hagyatottság, a reménytelenség csak akkor uralkodhat tovább rajtunk, ha nélkülözzük hitünk alappilléreit, a Teremtőbe vetett bizalmat, a megbocsátás képességét, az ima erejét. Pedig ezekkel a szekularizált Európa számára is példát tudunk mutatni“. Hangsúlyozta: a kettészakított Komárom lakosaiban továbbra is egyazon komáromi szív dobog, s nem csak újabb közös Duna-hidat, hanem szebb közös jövőt is építünk.

Fél ötkor Keszegh Bélával, Észak-Komárom polgármesterével együtt megkongatták a 2018-ban emelt emlékharangot, s annak száz másodperces zúgása után a másik polgármester is szólt a jelenlevőkhöz. Egyebek mellett megfogalmazta az együtt 55 ezer lakosú Észak- és Dél-Komárom közös célját: a régió legfontosabb bástyájává kell válnia, hiszen egykor Magyarország 5. legnagyob városa volt. A haranglábon József Attila 1922-ben írt versének az akkori közhangulatot kifejező és a trianoni békediktátum során elvesztett területek visszafoglalását előre vetítő „Nem, nem, soha.!“ részlete olvasható.

A Himnusz közös eléneklésével záruló emlékműsorban közreműködtt Korpás Éva, Külhoni Magyarságért Díj-as felvidéki népdalénekes és Oláh Kálmán magyarországi pedagógus, aki egyebek mellett a magyarság lelki Trianonjáról, kultúránk nemzetmegtartó erejéről és a szégyenletes döntéssel kapcsolatos bocsánatkérés szükségszerűségéről beszélt.

Az emlékezők ezt követően a vasúti híd koppánymonostori, déli hídfője felé vették az irányt, hiszen a Magyarország területi épségéért életüket vesztettek emlékkeresztjénél 17 órakor kezdődött a Mondj el, olvass fel egy trianoni verset! című versfolyam. A szervező Kárpátia Sport Polgári Társulás és a túlparti Tolma Baranta Egyesület, valamint az önkéntes versmondók jóvoltából 100 nemzettudat-erősítő vers hangzott el.

Ugyanott fél hétkor, az Endresz Csoport szervezésében emléktáblát is avattak Komárom kettészakításának és a trianoni békediktátum aláírásának 100, évfordulója alkalmából. A Himnusz újbóli felhangzása, a rövid kultúrműsor, a Komáromi Lapok 100 évvel ezelőtti vezércikkének felolvasása és a koszorúzás után Arlett Tamás, az Endresz Csoport elnöke hangsúlyozta: ha nem egyenként, hanem közösen merünk nagyot álmodni, az már az új valóság kezdete lehet.

Az épülő Duna-híd szomszédságában a magyar összetartozás lángja is fellobbant, a túlparton pedig 20,20 órakor kis mécseseket bocsátott vízre a Kárpátia Sport PT. Mindez részben kárpótolta az emlékezőket azért, hogy a koronavírus-járvány miatt elmaradt az észak- és dél-komáromi civil szervezetek által tervezett 100 év, 100 fáklya elnevezésű fákylás menet. Akkor még nem sejtettük, hogy pár órával később mintegy „centenáriumi ajándéknak“, majd a határzár feloldásának örülhetünk. (ma7.sk)